|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 32 találat | lapozás: 1-30 | 31-32 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Szigeti László 1993. október 21.Az 1945-ös nemzetiségi statútum ma is érvényes, szerepel az érvényes jogszabályok között, annak ellenére, hogy soha nem ültették át a gyakorlatba. /Szigeti László: Hozzászólás az 1945-ös nemzetiségi statútum érvényességének vizsgálatát illetően. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./ A nemzetiségi statútum szövege: Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./1993. december 1.A fasiszta ideológián, a fajelméleten alapuló névelemzés kísérlete a 20-ea éves hírhedt kisebbségellenes oktatási miniszterének, Anghelescunak a szellemét idézik. 1924- júl. 26-án született meg a törvény, mely szerint azok a román származású polgárok, akik anyanyelvüket elfelejtették, gyermekeiket csak román nyelvű iskolába járathatják. Így indult meg a származáskutatás és a névelemezés, amitől tizennégy éven át hangos volt a román parlament. Ezzel az erőszakos módszerrel magyar gyermekek százezreit fosztották meg az anyanyelven tanulástól. Amikor az elmúlt időben Lenghel asszony minisztériumi kiküldött névelemzéssel próbált nyomást gyakorolni, a pedagógusok félénken eltűrték mindezt, holott nemzetközi dokumentumok megsértése történt. Az RMDSZ jogászainak ismertetni kell az idevágó dokumentumokat, érdemes azokat sokszorosítani. /Szigeti László: Javaslatok a székelyföldi névelemzési kísérletekkel szembeni önvédelem megszervezése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 1./1993. december 15.Késik a kisebbségi kérdés átfogó európai rendezése, némi reményt a Balladur-terv jelent, amelynek célja a kisebbségek jogainak szabályozása, garantálása. A terv bizonyos kollektív jogokat is említ. Az Európa Tanács kedvezően értékelte Európai Népcsoportok Föderális Uniója /FUEV/ által 1992-ben kidolgozott tervezetet a kisebbségek jogairól. /Szigeti László: Késik a kisebbségi kérdés átfogó európai rendezése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./1998. szeptember 11.Szept. 11-én Pokorni Zoltán oktatásügyi miniszter találkozott Budapesten a külhoni magyar oktatási vezetőkkel. A határon túli magyar felsőfokú képzés és a magyar nyelvű önálló felsőoktatási intézmények létrehozásának támogatására Apáczai Csere János néven közalapítvány létrehozását javasolja a jövő évi költségvetés keretében az Oktatási Minisztérium - jelentette be a miniszter. Az alapítvány azért szükséges, hogy "magja lehessen egy lehetőség szerint anyanyelvű önálló egyetemnek", segítségével "minél hamarabb és minél stabilabb anyagi alapon jöhetnek létre határon túli magyar felsőoktatási intézmények". Megvizsgálják a Magyarok Világszövetsége javaslatát, hogy Debrecenben magyar nyelvű oktatási központot alakítsanak ki. Mindaddig, amíg ez a program nem körvonalazódik, az a jó megoldás, ha a határon túli pedagógusműhelyeknek és - szövetségeknek nyújt anyagi segítséget a magyar állam. A találkozón az erdélyi, a felvidéki, a kárpátaljai, a horvátországi, a szlovéniai és a vajdasági oktatási vezetők tartottak beszámolót az ottani magyar nyelvű oktatás helyzetéről. Szilágyi Pál, a Babes-Bolyai Egyetem rektor-helyettese elmondta, hogy egy, már kidolgozott terv szerint a kolozsvári intézményen belül öt kart és negyven szakot foglalna magába egy önálló magyar nyelvű tagozat kialakítása. Emellett létre kellene hozni az erdélyi magyar felsőoktatási hálózatot is, különös tekintettel a mérnöki és a mezőgazdasági képzésre. Szigeti László felvidéki parlamenti képviselő a miniszteri beszámolóban elhangzottakkal egyetértve a külhoni pedagógiai, illetve tankönyves műhelyek anyaországi támogatását szorgalmazta. Felvetette, hogy a magyar kormány vállalja fel a felvidéki önálló magyar egyetem létrehozásának ügyét is. Korhecz Tamás, a Vajdasági Magyar Ösztöndíj Tanács elnöke szerint a magyar állam eddigi támogatása bizonyos értelemben céltalannak bizonyult, mert az anyaországban tanuló vajdasági diákok mintegy 70-80 százaléka elhagyta szülőföldjét. /Magyar miniszter eszmecseréje határon túli oktatási vezetőkkel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./ Erdélyből részt vett a találkozón Asztalos Ferenc RMDSZ-képviselő, Kötő József oktatásügyi államtitkár, Szilágyi Pál, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese, valamint Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke is. A lap értesülései szerint Kötő József államtitkár és Asztalos Ferenc képviselő még a megbeszélések előtt találkozott Pokorni Zoltán magyar oktatási miniszterrel, a minisztérium oktatási államtitkárával és a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökével. A találkozó során meghatározták a két tárca közötti együttműködés kereteit, módozatait, és számba vették az önálló magyar egyetem létesítésének fejleményeit. A romániai magyar kisebbség vezetői ugyanakkor üdvözölték a magyar oktatási minisztérium azon kezdeményezését, melynek értelmében a határon túli magyar felsőoktatási intézmények támogatására jövőre létrehoznák az Apáczai Csere János Közalapítványt. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./ A határon túli magyar kisebbségek képviselői a magyar oktatásügyi minisztérium vezetőségével folytatott szept. 11-i találkozójukon többek között megvitatták a kolozsvári állami magyar egyetem létrehozásának ügyét, a magyarországi továbbtanulás lehetőségeit, a Magyarországon szerzett diplomák és oklevelek elismerésének kérdését - tájékoztatott Asztalos Ferenc képviselő. A találkozón Erdélyből még részt vett Kötő József oktatásügyi államtitkár, Szilágyi Pál, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese és Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke. Szilágyi Pál rektor-helyettes az erdélyi magyar oktatás helyzetét, az önálló magyar állami egyetem létesítése körüli vitát ismertette. Lászlóffy Pál, a pedagógusszövetség elnöke a hazai tanügyi gondokról tájékoztatott. Kötő József oktatási államtitkár és Asztalos Ferenc képviselő a hivatalos találkozót megelőzően tárgyalt Pokorni Zoltán magyar oktatási miniszterrel, a minisztérium oktatási államtitkárával és a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökével. Meghatározták a két tárca közti együttműködés kereteit, módozatait, számba vették az önálló magyar állami egyetem létesítésének fejleményeit. A megoldásra váró kérdések feltérképezésekor szem előtt tartották Radu Vasile kormányfő október 14-i budapesti látogatását, amikor találkozni fog Orbán Viktor miniszterelnökkel. Pokorni Zoltán oktatási miniszter ugyanakkor október 1–3. között Párizsban megbeszélést folytat Andrei Marga tanügyminiszterrel - mondotta Asztalos Ferenc. Egyetértettünk abban - folytatta Asztalos Ferenc -, hogy fel kell gyorsítanunk az oklevelek honosításának folyamatát, ugyanakkor szeptember 30-ra kijelöltük a két minisztérium között a két évre szóló együttműködési egyezmény aláírásának időpontját - hangsúlyozta Asztalos Ferenc. A romániai magyar kisebbség vezetői üdvözölték a magyar oktatási minisztérium kezdeményezését: a határon túli magyar felsőoktatási intézmények támogatására jövőre létrehoznák az Apáczai Csere János Közalapítványt.- Ha nem sikerül érvényt szereznünk az önálló magyar állami egyetem létesítésére vonatkozó elképzelésünknek, az alapítvány hathatósan részt vállalna egy magyar tannyelvű magán felsőoktatási intézmény működtetésében - mondotta Asztalos Ferenc. /Magyarországi közalapítvány a határon túli felsőoktatásért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./ Pokorni Zoltán hangsúlyozta: az alapítvány célja nem a határon túli magyar nyelvű felsőoktatási képzés költségeinek finanszírozása, azonban hozzájárulhat az intézmény beindításához. Pokorni ugyanakkor fontosnak nevezte a határon túli magyar nyelvű oktatás szakmai és anyagi támogatását. A miniszter szerint el kell érni azt, hogy a Magyarországon tanuló, határon túli magyar fiatalok visszatérjenek szülőföldjükre. Segíteni kell, hogy hosszabb távon mindenkinek lehetősége legyen az anyaországban magyar nyelven tanulni. /Magyarországi állami támogatással. Közalapítvány a határon túli felsőoktatásért. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./1998. december 14.A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán tartott kerekasztal-beszélgetést tartottak a határon túli magyar oktatásról. Báthory János, a Határon Túli Magyarok Hivatalának kijelölt elnökhelyettese kijelentette: "Magyarországnak közre kell működnie abban, hogy hatékonyabbá váljon a határon túli magyarok oktatási rendszere" - Szilágyi Pál, Babes-Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese emlékeztetett arra: a Román Nemzeti Egységpárt kezdeményezésére az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a Petőfi-Schiller magyar-német egyetem létesítésére hozott kormányhatározatot. A romániai rektorok konferenciája is hasonló álláspontot képviselt, arra hivatkozva, hogy az egyetem létrehozása a nemzetiségek elszigetelődéséhez vezetne. Ez a konferencia december 14-én újra összeül. Szilágyi Pál azt tervezi, hogy ezen a konferencián felolvassa a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar oktatói által megfogalmazott nyilatkozatot, amelyben a legerélyesebben tiltakoznak a konferencia véleményük szerint kisebbségellenes döntése ellen. Orosz Ildikó /Ungvár/ rámutatott: Ukrajnában az oktatási intézmények a tervezett támogatás csupán 30-40 százalékához jutnak hozzá, a pedagógusok pedig egyes járásokban 4-7 hónapja nem kapják meg bérüket. A legtöbb iskolában szénszünetet tartanak, az elmaradt oktatást rövidített tanórákkal, illetve szombati tanítással pótolják. Megítélése szerint kedvezőtlenül befolyásolná a magyar nyelvű oktatást, ha elfogadnák Ukrajnában azt a koncepciótervezetet, amely a kisebbségek számára úgynevezett átirányításos oktatási technikát javasol. Ennek lényege, hogy az elemi iskolákban még a kisebbség nyelvén tanítanának, az érettségi idejére azonban az oktatás folyamatosan ukrán nyelvűvé válna. Orosz Ildikó úgy vélte, a felsorolt okok miatt összeomolhat a magyar oktatási rendszer Ukrajnában. - Gábrity-Molnár Irén újvidéki egyetemi tanár elmondta: az oktatásirányítás rendszerét Jugoszláviában a merev központosítás jellemzi, amely akadályt jelent a kisebbségek oktatásában. A gondok enyhítésére tovább kell dolgozni a Magyar Oktatási Tanács megalakításán, amelynek tevékenységében civil szervezetek és szakmai fórumok szakemberei vennének részt. Utalt arra, hogy az anyanyelvükön tanuló magyar nemzetiségű diákok száma évről évre csökken. A Vajdaságban emellett nagy a pedagógushiány: az általános iskolákból jelenleg mintegy 200 magyar nyelvű tanár, illetve tanító hiányzik, a középiskolákban pedig 94 szaktanárra lenne szükség. Hangsúlyozta, hogy a szerbiai felsőoktatási intézményekben meg kell valósítani legalább az anyanyelvű felvételizés gyakorlatát, emellett fejleszteni kell a magyar nyelven folyó pedagógusképzést. - Szigeti László, Szlovákia oktatási államtitkára szerint a parlamenti választások után minden esély megvan arra, hogy a szlovákiai magyar oktatásügy előrelépjen. A kormányprogram ugyanis több olyan pontot foglal magában, melyek a magyar okatásügyet pozitívan befolyásolják. Az államtitkár közölte, várhatóan már ebben a tanítási félévben kétnyelvű bizonyítványt kaphatnak Szlovákiában a magyar és az ukrán tannyelvű iskolákban tanulók. Felhívta a figyelmet arra: nem szabad azt várni, hogy egyik napról a másikra megoldódik a magyar oktatásügy helyzete, apró lépések sorozatával azonban komoly eredményeket lehet elérni. /Fórum a határon túli magyar oktatásról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./1999. március 15.Márc. 15-én a MÚOSZ /Magyar Újságírók Országos Szövetsége/ Aranytoll-díjat adott két határon túli újságírónak, Szőcs Istvánnak /Kolozsvár/, a hajdani Utunk kolozsvári irodalmi hetilap, illetve a volt Előre bukaresti napilap szerkesztőjének és Ozsvald Árpádnak /Pozsony/, a már megszűnt Hét /Pozsony/ hetilap szerkesztőjének. /Magyar Hírlap, márc. 16./ A szabad sajtóért díjat a határon túliak közül Bíró Béla /Brassói Lapok/ és Szigeti László /Kalligram, Pozsony/ nyerte el. /Napi Magyarország, márc. 17./2000. április 3.Márc. 31-én és ápr. 1-jén Budapesten, az Oktatási Minisztériumban Kárpát-medencei magyar oktatási fórumot tartottak. A kétnapos rendezvényen három téma került napirendre. Az oktatás kormányzati szemszögéből témakörben magyarországi részről Pokorni Zoltán oktatási miniszter tartott előadást "Az európai integráció oktatáspolitikai következményei: magyar példa" címmel, Romániából Kötő József oktatási államtitkár "Reform és megújulás a román közoktatásban, különös tekintettel a kisebbségi oktatásra" és Szlovákiából Szigeti László oktatási államtitkár "A szlovákiai magyar oktatási rendszer helyzete és modernizációs lehetőségei" címmel. Gál András Levente miniszteri biztos a Magyar Állandó Értekezlet Oktatási Szakértői Bizottságának tevékenységéről számolt be. Az erdélyi és a kárpátaljai magyar felsőoktatás - jövőképek, működő minták témakörben öt előadás hangzott el. Berényi Dénes akadémikus, az Apáczai Közalapítvány elnöke arról értekezett, hogy milyen esélyei vannak a Kárpát-medencében a magyar tudományos kutatás és felsőoktatás kibontakoztatásának. Entz Géza, az erdélyi egyetemi program tanácsadója az erdélyi magyar egyetemfejlesztés lehetőségeiről beszélt, magyarországi nézőpontból. Tonk Sándor egyetemi tanár a Sapientia Alapítványt mutatta be, vázolva a szándékokat és lehetőségeket az erdélyi magyar felsőoktatás kiépítésében. Szilágyi Pál rektor-helyettes a Babes-Bolyai Egyetem magyar tanárainak álláspontját ismertette az itt megvalósuló magyar nyelvű oktatás esélyeiről. A beregszászi pedagógusképző alapítványi főiskola igazgatója, Orosz Ildikó a kárpátaljai magyar oktatás helyzetét mutatta be, kitérve az egyetem alapításának körülményeire. Megállapította: "A kárpátaljai magyar tanárképző főiskola működési engedélye egy adott pillanat politikai konstellációjának eredménye, amelyben része volt az anyaország politikai, erkölcsi és anyagi támogatásának, illetve a helyi kisebbség összefogásának, kitartásának terepismeretének. Ez előrevetíti a további teendőkkel kapcsolatban azt, hogy ilyen intézmény létrehozását soha nem szabad csak szakmai kérdésként kezelni, mert ez elsősorban politikai kérdés. Itt javakról van szó, és ehhez politikai akarat kell, vagyis hatalom, hogy megteremtsük ezeket a javakat. Ehhez viszont mi, kisebbségiek otthon egymagunkban kevesek vagyunk. Bár nekünk kell megtenni a szükséges lépéseket, megfogalmazni ezeket és kiállni mellettük, az anyaország hátterének biztosítása nélkül a cél hosszú távon nem tartható fenn". Kerekasztal-vita következett a határon túli magyarok ösztöndíjügyében, illetve a határon túli magyarok magyarországi jogállásáról szóló törvény oktatási fejezetének lehetőségeiről. Az ösztöndíjszerződések egyik kitétele, hogy a magyar állami ösztöndíjazás ideje alatt bevándorlási engedélyért és állampolgárság megszerzéséért nem folyamodhat a kedvezményezett hallgató. A letelepedési tilalom csak a tanulmányok idejére vonatkozik. A teljes képzésben részt vevő határon túli magyar állami ösztöndíjasok száma ebben a tanévben 1376 fő, ebből 554-en Jugoszláviából, 372-en Szlovákiából 222-en, Ukrajnából, 206-an Romániából, 22-en Szlovéniából valók. A javaslatok között elhangzott az intézménytelepítés gondolata: erdélyi vonatkozásban elhangzott, hogy a Magyar Tudományos Akadémia létrehozhatna itt egy fiókközpontot. - Az oktatási fórumon a következő javaslatokról esett szó: alanyi jogon részesüljenek a határon túli magyar diákok, illetve pedagógusok mindazon kedvezményekben, melyekre a diák-, illetve pedagógusigazolvány feljogosítja az anyaországiakat; ugyanígy a szakképzés, felsőoktatás, közoktatás terén azokban a részképzésekben, utóképzésekben amelyek a határon túliak számára valamilyen módon hozzáférhetőek; kihelyezett tagozatok révén kiterjeszteni a magyar felsőoktatás hatályát; részesüljenek beiskolázási támogatásokban; diplomahonosítás megkönnyítése, illetve anyagi támogatás az ezzel járó költségek fedezéséhez; könyvtárak, levéltárak, egyéb háttérintézmények ingyenes használata stb. A második napon Szakképzés a Kárpát-medencében témakörben ugyancsak öt előadás hangzott el. A magyar szakképzés modernizációjáról Benedek András helyettes államtitkár beszélt, különös tekintettel az európai követelményekhez való alkalmazkodáshoz. Kulcsár László tanszékvezető egyetemi tanár székelyföldi példákkal világította meg a területi fejlesztés, a munkaerőpiac és a szakképzés összefüggéseit. A Corvinus Rt. vezérigazgatója, Várady Zoltán a magyar tőkekivitel és annak szakképzési igényeit ismertette. Keresztély Irma, Kovászna megye főtanfelügyelője a székelyföldi szakképzésről rajzolt helyzetképet. Az Apáczai Közalapítvány támogatási stratégiáját ismertette Csete Örs irodaigazgató, különös tekintettel a szakoktatás fejlesztésére. A magyar Oktatási Minisztérium Kutatás-Fejlesztési Helyettes Államtitkárságának főosztályvezetője, Ríz Ádám foglalta össze a kétnapos tanácskozás tanulságait, záróajánlásokat fogalmazva meg. /Kárpát-medencei magyar oktatási fórum. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3., Ösztöndíjak, jogállás. = Kárpát-medencei magyar oktatási fórum. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./ Elengedhetetlennek tartotta a romániai magyar tankönyvkiadó létrehozását, akár román és magyar szubvencióval Kötő József államtitkár. A közoktatás területén bekövetkezett reformokat ismertetve Kötő József a minőségi szakoktatás biztosítását sürgette. Közölte: 16.122 magyar ajkú diák, az összhallgatók 3,9 százaléka tanul állami és magán felsőoktatási intézményekben. Az államtitkár végső célnak az önálló magyar egyetem megteremtését nevezte. Szerinte az erdélyi magánegyetemi képzési formáknak az anyaországi állami egyetemekkel azonos állami támogatásban kellene részesülniük, hogy a magyar ajkúak ne a többségi állam nyelvén oktató intézménybe iratkozzanak be. Tájékoztatása szerint jelenleg Romániában összesen 1322 önálló magyar tannyelvű intézmény és csaknem 1100 magyar tagozattal rendelkező működik. Magyar nyelven mintegy 197 ezer diák tanul, ez az összlétszám 4,67 százaléka. Pokorni Zoltán magyar oktatási miniszter elmondta: egyetért a romániai magyar tankönyvkiadó létesítésével. Az előkészületek megtörténtek, a 100 százalékig állami tulajdonú Nemzeti Tankönyvkiadó e céllal már vásárolt könyvkiadót Romániában - tette hozzá. Az újonnan létrejövő felsőoktatási intézmények akkreditációja a romániai szabályok értelmében leghamarabb hat év múlva várható. Hangsúlyozta: addig és azután is jelentős forrásokra van szükség, az alapműködés és a fejlesztés finanszírozáshoz a magyar kormány hozzájárul. /Kárpát-medencei magyar oktatási fórum. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./2000. június 15.A Kötő József államtitkár meghívására hivatalos látogatásra Romániába érkezett Szigeti László, a szlovák oktatási minisztérium államtitkára, és a kíséretében lévő Szabó László, kisebbségi oktatásért felelős főosztályvezető. A vendégek jún. 14-én az RMDSZ képviselőivel találkoztak az RMDSZ elnöki hivatalában. A megbeszélésen részt vett Kötő József, Demeter János, az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsának elnöke, helyettes kormányfőtitkár, Kelemen Hunor a Szövetségi Egyeztető Tanács elnöke, művelődési államtitkár, Lányi Szabolcs az Országos Tudomány-, Technológiaügyi és Újítási Ügynökség elnöke, Sántha Attila tanügyminisztériumi tanácsos és Bartunek István, a szövetségi elnök személyi titkára. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja és az RMDSZ kormányzati tisztségviselői kölcsönösen tájékoztatták egymást a két ország kormánykoalíciójában végzett tevékenységük tapasztalatairól. /Szlovák oktatási államtitkár romániai látogatása. = RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 15. - 1744. sz./2000. november 2.Szigeti László szlovákiai oktatási államtitkár meghívására okt. 23-26. között pozsonyi munkalátogatáson vett részt Kötő József oktatási államtitkár és Sántha Attila tanácsos. A két fél áttekintette a kisebbségi és elsősorban a magyar oktatás helyzetét a két országban. Szó esett az együttműködés lehetőségeiről a tankönyvkiadás területén, Szlovákiában ugyanis a Millenium program keretében a romániaihoz hasonló tanügyi reform indul be. Követendő az a szlovákiai gyakorlat, hogy a kisebbségi iskolák más helységekben működő, kihelyezett osztályokat indíthatnak, ez javítja a szórványtelepüléseken lakó magyarok anyanyelvi oktatási esélyeit - állapította meg Kötő József államtitkár. A küldöttség részt vett az Érsekújváron rendezett kisebbségi oktatási konferencián, ahol beszédében Kötő József hangsúlyozta a korszerű, minőségi oktatás fontosságát az identitás megőrzésében. /Kötő József oktatási államtitkár hivatalos látogatása Szlovákiában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./2001. augusztus 13.Aug. 11-12-én rendezték meg a falunapokat Balavásáron. A fiatalok Eperjesi Mimi színjátszó csoportja bemutatta műsorát. Később a Makk-féle szabadságmozgalom erdélyi vezetői emlékére kopjafát avattak, melyre a volt balavásári tanító, Szigeti László rávéste: "A szabadságért haltak meg". Igét hirdetett Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, majd Tonk Sándor történész tartott előadást az 1848-1849-es szabadságharcról. Két könyvbemutató során a résztvevők megismerkedhettek Péterfy László Balavásár és egyháza című monográfiájával, amely a település életét ismerteti 1960-ig. Ehhez Székely András írt kiegészítést napjainkig. Bemutatták továbbá Vécsey Zoltán Balavásári szüret című kisregényét, amely eredetileg 1941-ben jelent meg Budapesten, az érdekes regények sorozatban. Aug. 12-én a helyi általános iskola felvette Török János vértanú nevét. Bemutatták a református egyház és a falu újonnan készült zászlaját. /Falunapok Balavásáron. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 13./2003. január 9.A Szlovákiában létrehozandó önálló magyar egyetemnek várhatóan gazdasági, teológiai és pedagógiai kara lesz - jelezte jan. 8-án a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) sajtótájékoztatóján Szigeti László, a szlovák oktatási tárca államtitkára. Mikulás Dzurinda miniszterelnök második kormánya programnyilatkozatában is rögzítette az önálló magyar egyetem létrehozásával kapcsolatos szándékát. A kormányhoz tartozó Magyar Koalíció Pártja (MKP) - amely az előző Dzurinda kormánynak is tagja volt - korábban eredménytelenül küzdött azért, hogy a Nyitrai Konstantin Egyetemen, egy önálló magyar kar keretei között ismét megteremtsék a szlovákiai magyar pedagógusképzés feltételeit. Az elképzelések szerint az önálló magyar egyetem Révkomáromban létesülne. /Milyen legyen a szlovákiai önálló magyar egyetem ? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 9./2006. május 24.Összesen 995 darab szitkozódó e-mailt kapott május 23-ra virradó éjszaka a Magyar Koalíció Pártja (MKP) a Ján Slota vezette magyarellenes Szlovák Nemzeti Párttól (SNS), s ezekben „magyar prostituáltaknak” nevezték a címzetteket. A csaknem ezer drótpostai üzenet változatlanul egyazon mondatot ismétli. „Az SNS ezzel a százszázalékos nacionalizmus mélyeire süllyedt” – mondta az MKP által delegált Szigeti László oktatási miniszter, aki nem szólt arról, hogy a párt elszánja-e magát jogi lépésekre. Slotát a minap egy vendéglőben kapta rajta a JoJ televízió kamerája, amint részegen, minősíthetetlen szavakkal szidalmazta a magyarokat és a homoszexuálisokat. Miután a felvételeket a televízió adásba vette, Slota pártja nyilatkozatban tiltakozott, mondván, semmi sem igaz a képekből, az egész a magyarok ármánykodása, a képsorokat ők montírozták össze. Szlovákiában alig egy hónap múlva előre hozott választások lesznek, és a közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy Slota pártja ismét parlamenti pozíciót szerez. /Szitkozódó leveleket kapott az MKP. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 24./2007. október 26.A pozitív diszkrimináció megvonásával riogatja a szlovákiai magyar iskolákat Ján Mikolaj oktatási miniszter, aki a nem szlovák nyelven tanuló diákok után kijáró 8 százaléknyi többletpénz megvonásán és az úgynevezett alternatív oktatás bevezetésén mesterkedik, egyszersmind a Magyarországon kiadott tankönyvek használatát is betiltaná. A miniszter szerint a magyar iskolák azért kapnak pluszpénzt, mert szlovák nyelven is oktatnak (szlovák nyelvet és irodalmat). Mikolaj szerint a magasabb fejpénz csak akkor lenne indokolt, ha a magyar iskolákban más tantárgyakat is szlovákul oktatnának. A Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párthoz (SNS) tartozó miniszter valójában ugyanazt szeretné elérni, mint elődje, az ugyancsak SNS-es Eva Slavkovská. Ő annak idején küzdött az alternatív oktatásért, ráadásul betiltotta a kétnyelvű bizonyítványokat, kiváltva ezzel a magyar szülők, pedagógusok és diákok tiltakozási hullámát. Mikolaj elődje, az előző kormány Magyar Koalíció Pártja (MKP) által delegált oktatási miniszter, Szigeti László szerint Mikolaj csúsztat. A többletpénz ugyanis nem a szlovák nyelv és irodalom oktatásáért jár, hanem azért, mert a szlovák iskolákkal szemben a magyar iskolákban a magyar nyelvet és irodalmat plusz óraszámban oktatják. Ez azt jelenti, hogy a magyar iskolák heti óraszáma kettővel magasabb, mint a szlovákoké. Mikolaj miniszter törvénytervezete szerint a jövőben, „összhangban a szlovák tantervvel”, a magyarul tanulók csakis Szlovákiában jóváhagyott, magyarra fordított tankönyvekből tanulhatnának. Mikolaj korábban már az egyetlen magyar nyelvű felsőoktatási intézmény, a révkomáromi Selye János Egyetem „lefokozását” is előrevetítette, az egyetem működését anyagi természetű korlátozásokkal is nehezíteni próbálja. Megfigyelők szerint a Slota vezette koalíciós erő, amely kieszközölte a magyarok 1945 utáni meghurcolásához, jogfosztásához és vagyonelkobzásához a kollektív bűnösség elve szerint jogalapot teremtő Benes-dekrétumok parlamenti megerősítését, nem mond le agresszív asszimilációs törekvéseiről. Ezekhez a kormányfő, Robert Fico személyében és a kormány másik koalíciós pártjában, a Vladimír Meciar vezette Néppárt–HZDS-ben „eszményi partnerekre” talált. /Szlovák megszorítások a magyar diákok ellen? = Krónika (Kolozsvár), okt. 26./2007. november 20.Ján Mikolaj szlovák oktatási miniszter bejelentette: utasítást adott mindazon tankönyvek átírására, amelyben eddig csak magyar nyelven tüntették fel a szlovákiai helységneveket. Ján Kubis szlovák külügyminiszter november 16-án Párkányban még azt ígérte Göncz Kinga magyar külügyminiszternek, hogy a Szlovákiában használatos magyar tankönyvekből nem törlik a magyar helységneveket, és zárójelezve engedélyezik a magyar névalak megjelölését, ezzel szemben Ján Mikolaj oktatási miniszter két nappal később bejelentette: utasítást adott mindazon tankönyvek átírására, amelyben eddig csak magyar nyelven tüntették fel a szlovákiai helységneveket. A szlovákiai magyarok több hazai és nemzetközi egyezményben rögzített nyelvhasználati jogaival ellenkező szándékot a Magyar Koalíció Pártja (MKP) a magyarok status quojának megőrzéséről többször elhangzott ígéretek megszegésének tekinti. Robert Fico kormányfő azok után is kész volt a nemzetiségi jogok megőrzéséről beszélni, hogy kormányzása alatt, a kormány intézkedései nyomán, szűkült a jogok érvényesítésének lehetősége. Szigeti László, az MKP parlamenti képviselője emlékeztetett arra, hogy a készülő intézkedések ellentétesek a kisebbségvédelmi keretegyezmény, valamint az európai kisebbségek nyelvi jogait biztosító európai charta – Szlovákia által is ratifikált – rendelkezéseivel. Ezért, ha a szlovák kormány nem tesz le a jelzett törekvéseiről, az MKP az európai intézményeknél keres jogorvoslatot. Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke kijelentette: „Szlovákiában szinte mindennapi jelenség, hogy a kormánykoalíció képviselőinek nyilatkozatai és a valóság között igen súlyos ellentmondások vannak. A legfrissebb bizonyítéka ennek az, hogy míg a miniszterelnök, Robert Fico és a helyettese, Dusan Caplovic megígéri, hogy a magyar tankönyvekben az eddigi gyakorlatnak megfelelően a kisebbségek nyelvén lehet használni a magyar történelmi helységneveket, az oktatási miniszter vasárnap a közszolgálati televízióban ezt megcáfolja, mert a maga részéről ezt elfogadhatatlannak tartja. ”Az oktatási miniszter megközelítése elfogadhatatlan, szögezte le Csáky. /B. T. : Szlovák helységnevek magyar tankönyvekben? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./2007. december 22.A szlovákiai magyar iskolák diákjainak szlovák nyelv- és történelemismeretét elmélyíteni hivatott törekvéseket erősítő koncepciót hagyott jóvá Pozsonyban a szlovák kormány. A szlovákiai magyar politikusok és pedagógusok szerint Robert Fico kormánya a kilencvenes években hatalmon levő Meciar-kormány által szorgalmazott „alternatív oktatás” bevezetésére törekszik, ezúttal új köntösben akarja korlátozni a magyarok történelemoktatásának színvonalát és a magyar iskolákban nagyobb óraszámban tanítani az államnyelvet. A magyar iskolákban emelik a szlovák nyelv és irodalom tanításának és gyakorlatainak óraszámát, egyszersmind a magyar iskolákban szlovák nyelvet oktató pedagógusok számára is a szlovák nyelvismeret elmélyítését célzó intézkedések elrendelésére készülnek. Szigeti László, az előző kormány oktatási minisztere szerint ez a törekvés tovább csorbítja a szlovákiai kisebbségek jogi státusát. /Diszkrimináció új köntösben. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./2008. június 14.Ján Mikolaj szlovák oktatási miniszter a szlovákiai tankönyvkiadókhoz írt levelében úgy rendelkezett, hogy a jövőben megjelenő szlovákiai magyar tankönyvekben a helységneveket már csak szlovákul szabad leírni: a magyar helységnév említését a miniszter egy-egy tankönyvben csakis egyetlen alkalommal, az első szlovák említést követően, zárójelek között engedélyezi. A Szlovák Nemzeti Párthoz (SNS) tartozó Mikolaj indoklásában olyan jogszabályokat említett, amelyek a tankönyvekben alkalmazott névhasználat rendjére nem vonatkoztathatók. Ezt a véleményt képviselik a Pozsonyban megjelenő Új Szónak nyilatkozó jogászok is. A szlovákiai helységek magyar névalakjának használatát tiltó törekvések több évtizedre nyúlnak vissza. A kommunista rendszer évtizedeiben voltak olyan időszakok, amikor a szlovákiai magyar sajtó is csak a szlovák névalakot, majd a szlovák helységnév mellett zárójelben használhatta a magyar helységnevet. Az 1989-es rendszerváltást követően ezek a kötelmek a mindennapi gyakorlatban feloldódtak, amire a szlovák nacionalista körök heves ellenkezéssel reagáltak. Szigeti László, a korábbi szlovák kormánykoalícióhoz tartozó Magyar Koalíció Pártjának (MKP) oktatási alelnöke, volt oktatási miniszter szerint a jelenlegi miniszter megsértette a nemzetiségi status quót, ezért azzal a szándékkal kíván vele a jövő héten tárgyalni, hogy kieszközölje: a szlovákiai magyar nyelvű tankönyvekben a jövőben is magyarul lehessen írni a helységneveket, és a magyar jelölést követően, zárójelben tüntessék fel a helységek szlovák nevét. /Helynevek csak szlovákul (pozsonyi rendelkezés magyar tankönyvekről) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 14./2008. június 25.Súlyosan sérti a magyar gyermekek jogait és esélyegyenlőségét az oktatási törvény, amelyet nemrégiben fogadott el a szlovák parlament – jelentette ki Szigeti László, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) oktatási szakpolitikusa. Amennyiben nem sikerül elérni a törvény visszavonását, a felvidéki magyarok akár polgári elégedetlenséghez is folyamodva tiltakoznak a nacionalista oktatási törvény ellen. A törvény megszünteti például a tankönyvekben a földrajzi nevek magyar használatát. A szlovákiai magyar érdekképviselet, az MKP minden szinten próbálkozik a törvény életbeléptetésének megakadályozásával. Az MKP EP-képviselői is többször felszólaltak az ügyben, a szlovákiai magyar szervezetek több egyeztetést is ajánlottak a kormánynak, de a kormány elzárkózott a tárgyalások elől. A törvény végrehajtási utasításai nyomán a magyar iskolák alsó tagozatain a jövőben az eddiginél kevesebb óraszámot fordíthatnak arra, hogy a kisiskolásokat a magyar nyelvű írásra és olvasásra megtanítsák. A szlovákiai magyar tankönyvekben a jövőben a földrajzi nevek szlovák megfelelőit kell feltüntetni, a magyar név csak egy szövegben, egyszer és zárójelben jelenhet meg. /Isán István Csongor: Magyarellenes oktatás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./2008. szeptember 24.A helységnevek csak szlovákul jelennek meg a magyar nyelven tanuló negyedikeseknek szóló helyismereti tankönyvben, amelyet most jelentettek meg Szlovákiában. Ilyen „magyar mondatok” olvashatók benne: „A Szlovenszká Republikában sok víztározó van. Ilyen a Liptovszká Mara, a Zemplínszká Sírava, valamint a Vodné Dielo Gabcsíkovo a Dunaj folyón. ” A Magyar Koalíció Pártja alkotmányellenesnek nevezte a tankönyvet. A szlovák oktatásügyi miniszter, Ján Mikolaj szerint a szlovák törvények rendelkezésének megfelelően „Szlovákiában a földrajzi neveket eredeti hangzásuk szerint, tehát államnyelven, szlovákul kell feltüntetni, és ez a tankönyvekre is vonatkozik”. Szigeti László, a Magyar Koalíció Pártjának oktatáspolitikai alelnöke kijelentette, nincs olyan törvény, amely a miniszter fenti értelmezésével azonos módon rendelkezne. A miniszter korábban elrendelte, hogy a magyar nyelvű tankönyvekben szereplő helységnevek szlovák megnevezése után azok magyar megfelelői is szerepeljenek, zárójelbe téve. „A szlovák helyzet nem most vált tűrhetetlenné, és én mindenik európai parlamenti felszólalásomban jeleztem, hogy az Európai Uniónak nem tűzoltóként kellene működnie, vagyis az ilyen kényes helyzetekben állást foglalnia, miután ezek már kialakultak, hanem megelőző szerepet kellene vállalnia” – reagált la szlovák helyzetre vonatkozóan Sógor Csaba EP-képviselő, aki éppen a szlovákiai tankönyvbotrány előestéjén szólalt fel Brüsszelben, és arra figyelmeztetett, hogy „a magyar közösségek békés törekvéseit egyes EU-tagállamok politikusai szélsőséges jelzőkkel illetik, miközben az országukban élő magyar kisebbséget anyanyelvének használatában korlátozni akarják”. Sógor Csaba szerint az ilyen durva, kisebbségellenes fellépéseket nem lehet az egyes országok belügyének tekinteni. „Éppen ezért szeretnénk a KMKF révén brüsszeli lobbiirodát is létrehozni, hogy egységesen tudjunk fellépni az ilyen kérdésekben” – mondta el a képviselő. /Isán István Csongor: Szlovákmagyarokat nevelne Pozsony. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./2008. szeptember 26.A lap munkatársa tanulmányúton járt Szlovákiában. Vendéglátói fogadták, Molnár Norbert, a pozsonyi Új Szó főszerkesztője és Czajlik Katalin főszerkesztő-helyettes. Az Új Szó országos magyar nyelvű napilap a Petit Press Kiadó tulajdona, hetente ötször 30 ezer példányban, csütörtökön pedig a tévéműsor melléklet miatt 35 ezer példányban jelenik meg. A 24–36 oldalas napilap minden nap különféle mellékletekkel örvendezteti meg olvasóit, havonta egyszer mezőgazdasági, oktatási mellékletekkel is jelentkeznek. A lapot naponta 35, a pozsonyi székhelyen dolgozó újságíró, és 12 tudósító tölti meg tartalommal. Slezák Edit a kiadó igazgatója elmondta: versenyhelyzet alakult ki a szlovák országos lapokkal. A lap nagyon kevés kormánytámogatást kap. Idén veszteséges volt a lap, mert a reklámok sem hoztak sok bevételt. Az Új Szó szakemberhiánnyal küzd. A kiadó magyar magazinja a Vasárnap. A negyvenéves színes családi hetilap főszerkesztője Cs. Liszka Györgyi. Az Ifjú Szívek néptánccsoport 1955-ben alakult és 2000-ben vált professzionális néptánccsoporttá, tájékoztatott Hégli Dusán, az együttes igazgatója. Elsősorban a hagyományos magyar táncokra összpontosítanak. A szlovák kormány csupán a fizetést biztosítja a tánccsoport tagjai számára. A néptánccsoport tagjai gyűjtőmunkát is folytatnak, általános iskolákban szerveznek néprajz kurzusokat, és néptáncot is tanítanak. A 11 néptáncos mellett az Ifjú Szívekhez tartozik egy négytagú zenekar és egy öttagú adminisztratív személyzet is. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Jarábik Gabriella igazgatónő és Sipos Szilvia aligazgatónő fogadta az újságírót. Nyolc nemzetiségi múzeum van Szlovákiában, a magyart utolsóelőttiként alapították 2002-ben. Állandó kiállításuk mellett, amely átfogó képet nyújt a szlovákiai magyarság történetéről, szokásvilágáról és értékeiről, hathetenként újabb kiállítással várják az érdeklődőket. Kutatómunkájuk során a szlovákiai magyarsághoz kapcsolódó értékeket vizsgálják, majd a kutatómunka eredményeit kiadják. Szlovákia parlamentje 150 tagú, hat pártja van, ebből három kormánypárti, három pedig ellenzéki. Pavel Paska, a parlament elnöke szerint a kisebbségi jogok biztosítva vannak az országban. Szigethy László kifejtette, a posztkommunista államokban hiányzik a kisebbségek iránti érzékenység. Dézsi Ildikó újságírót a Magyar Koalíció Pártja /MKP/ pozsonyi székhelyén Csáky Pál az MKP elnöke, Berényi József elnökhelyettes és Á. Nagy László emberjogi és a nők jogaiért felelős képviselő fogadta. A magyar a legnagyobb (500 ezres) kisebbsége Szlovákiának, ezt követi a roma kisebbség, amelynek száma 380–430 ezer közé tehető, de rajtuk kívül élnek még ukránok, csehek és ruszinok is az országban. A kilencvenes évektől három párt képviselte a magyarságot: a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, az Együttélés és a Magyar Polgári Párt. Tíz éve a három pártot egyesítették, s így a választásokon bejutottak a parlamentbe. Csáky beszámolt arról, hogy működnek magyar elemi és középiskolák is, most már a magyar nyelvű egyetemi képzés is biztosított a komáromi Selye János Egyetemen. Két magyar színház van, Komáromban és Kassán. Az MKP tartja a kapcsolatot a romániai RMDSZ-szel, és fel akarják venni a kapcsolatot a nemrég alakult MPP-vel is. Csáky megemlítette a nemrég készült iskolai felmérést, amelyből kiderült, hogy a szlovák 14–15 éveseknek a magyar a legellenszenvesebb nemzet. A pozsonyi közszolgálati televízió magyar műsorának igazgatója, Gyebnár Klára elmondta, a magyar nyelvű adás 1983 óta létezik. 1989-ig hetente fél órát közvetítettek, amelyben a csehszlovák hírek magyar nyelvű hírösszefoglalóját sűrítették össze. 1989-től kezdődően negyvenöt percre bővítették az adásidőt, majd rövid időn belül újra 30 percre csökkent. Olyan időszak is volt, amikor szüneteltették a magyar nyelvű műsort, majd egy órára bővült a műsoridő. Azután az akkori magyar főszerkesztőt, Pék Zoltánt és a szerkesztőket elbocsátották. 1999-ben létrejött az első magyar független szerkesztőség. Napi ötperces hírműsorokat és hetente kétszer félórás magazinokat szerkesztettek. Jelenleg napi hétpercesek a hírműsorok, hetente egyszer közvetítenek magazinműsorokat és évente 13–14-szer pedig egyórás vitaműsort. Idén első alkalommal nyáron sem szünetelt a magyar adás. A magyar nyelvű közszolgálati rádiónál /Patria/ Both Enikő, a magyar adás főszerkesztője közölte, nyolcórás adásidejük van naponta, 10–18 óra között hétköznap és 7–15 óra között a hétvégén. A magyar nyelvű műsor idén 80 éves. Húsz rádiós dolgozik a magyar szerkesztőségben, mindenki minden témával foglalkozik. /Dézsi Ildikó: A Zlati Bazanttól a Dévényi várig. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./2008. november 27.A szlovák kormány nem támogatja a Magyar Koalíció Pártjának javaslatát az oktatási törvény módosítására. Az MKP két képviselője – Berényi József és Szigeti László – által előterjesztett javaslat a földrajzi megnevezések használatát érintette a szlovákiai nemzeti kisebbségek számára készített tankönyvekben. A szlovák oktatási tárca a módosítás elutasítását azzal indokolta, hogy az ellentétes az érvényben lévő államnyelvről szóló törvénnyel. A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) irányítása alatt működő oktatási tárca felhívta a figyelmet arra, hogy a földrajzi neveket a tankönyvekben és a szakmai publikációkban kötelező módon államnyelven kell használni. /A szlovák kormány nem támogatja az MKP javaslatát. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./2008. december 20.Eleget tett Ivan Gasparovic szlovák köztársasági elnök a Szlovák Nemzeti Párt elnöke Ján Slota kérésének, és nem írta alá a közoktatási törvény módosítását, mely szerint a tankönyvekben először magyarul, majd zárójelben szlovákul kell feltüntetni a földrajzi neveket. Ez annyit jelent, hogy a közoktatási törvény visszakerül a parlamentbe, és legalább 76 szavazat kell az érvénybe lépéséhez. A legnagyobb szlovák ellenzéki párt a törvény szavazásakor az ellenzékkel voksolt, így akkor több mint 100 szavazatot kapott. A törvénymódosítási javaslatot a Magyar Koalíció Pártjának két képviselője, Berényi József és Szigeti László terjesztette elő a parlamentben. /Nem kaptak szabad utat a magyar földrajzi nevek. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 20./2009. február 6.Ján Mikolaj szlovák oktatásügyi miniszter jelezte, hogy nem kívánja végrehajtani a parlamentben elfogadott módosított oktatásügyi törvényt, amely lehetővé teszi, hogy a kisebbségi tankönyvekben két nyelven – előbb a kisebbség nyelvén, aztán szlovákul – legyenek feltüntetve a szlovákiai földrajzi nevek. A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) már bejelentette, hogy a módosított jogszabályt alkotmányellenesnek tartja, és az alkotmánybíróság elé viszi. Mikolaj az új tankönyvek szerzőitől bizonyítékokat fog követelni arra nézve, hogy az általuk javasolt magyar megnevezések általánosan elfogadottak, és azokat használták a minisztérium által 2002–2006 között jóváhagyott tankönyvekben is. „Ha ezt nem tudják bizonyítani, ilyen megnevezések (a tankönyvekben) nem lesznek” – mondta a tárcavezető. Szerinte ilyen esetekben a kisebbségi tankönyvekben csak a szlovák megnevezések lesznek feltüntetve. A miniszter úgy véli: a feltételeket senki sem tudja teljesíteni, mert az adott időszakban a tárca egyetlen tankönyvet sem hagyott jóvá. „A miniszter rosszul értelmezi a törvényt” – nyilatkozta Szigeti László, az MKP alelnöke. /Szabotál a miniszter. = Krónika (Kolozsvár), febr. 6./2009. július 7.A Szigeti család június 21-én emlékezett meg néhai Szigeti József egyetemi tanár halálának évfordulójáról. Aznap meglepetve láthatták Gyimesi Éva eszmefuttatását a Szabadság c. napilapban (Nemzeti és/vagy kozmopolita), amelyben Szigeti Józsefet, az 1972. október 1. és 1977. szeptember 16. közötti időszakban a Babes–Bolyai Egyetem megbízott tanszékvezetői teendőket ellátó professzorát negatív színben tüntette fel (szubverzív nacionalista, nonkonformista) az akkori államvédelmi hatóságok képviselői szerint. Szigeti László, a cikkíró szerint valószínűtlen, hogy Szigeti professzor „nacionalista” jelzővel illette volna Gy. Évát, annál is inkább, mivel 1959 tavaszán, a Bolyai Egyetem felszámolása alkalmával Szigeti Józsefet bélyegezték meg az állami hatóságok ugyanezzel a jelzővel A régi magyar irodalom története című egyetemi jegyzetében foglaltakért. Szigeti József 1977-ben megjelentette egyik legfontosabb munkáját, Apáczai Csere János Magyar Encyclopaediáját (bevezetéssel és magyarázó jegyzetekkel). Gy. É. írásában a 70-es években történt lehallgatásokról és megbélyegzésekről tudósít, de semmi nyoma valamely ellene életbe léptetett büntető intézkedésnek. Sőt ellenkezőleg, pontosan Szigeti József tanszékvezetői időszakában, illetve közvetlenül utána érte el Gy. É. legfontosabb szakmai sikereit: megjelent kötetek, adjunktusi kinevezés, doktori értekezés megvédése. Ismeretes, hogy Gy. É. kommunistaellenes, ellenzéki – minden elismerést megérdemlő – tevékenysége a 80-as években bontakozott ki. A Szekuritáté 1983 óta folytonosan figyelte Gy. Évát (és férjét), a lakásukat is lehallgatták. /Szigeti László: Szomorú egybeesés. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./2009. december 19.November 28-án a bürkösi (Szeben megye) református szórványgyülekezet templomában a helybéliek, valamint rokonok, leszármazottak emlékeztek a helység jeles szülöttjére, Lőrinczi Ferencre, az egykori református igazgató-tanítóra, egyházkerületi és vármegyei tanfelügyelőre, tankönyvíróra emléktáblájának felavatása kapcsán, születésének 125. évfordulója alkalmából. A megemlékezést Vetési László egyházkerületi szórványügyi szakelőadó, valamint a család képviselői szervezték. Lélekben jelen volt a többi családtag is, elsősorban Lőrinczi Ferenc Olaszországban élő fia, a 90 éves Lőrinczi László író, műfordító, szerkesztő. Előadás hangzott el Lőrinczi Ferenc életútjáról. Lőrinczi 1884. március 3-án született Bürkösön. A dévai tanítóképző elvégzése után 1904–1919 között Pusztacelinán állami népiskolai tanító, majd Fehéregyházán és Segesváron kántor-tanító, illetve igazgató a református felekezeti iskoláknál. Iskolai teendői mellett az egyházi és a Polgári Kör dalárdáját is vezette. 1926–1936 között a kolozsvári Monostori úti református iskola igazgató-tanítója, a gyülekezet kántora, valamint karnagy. 1936–1940 között az Erdélyi Református Egyházkerület elemi iskolai tanfelügyelője. 1940–1944 között Maros-Torda vármegye királyi tanfelügyelője, majd a Maros megyei magyar tanfelügyelőség vezetője. 1946 januárjától a Brassó tartományi magyar elemi oktatás vezérfelügyelője. 1947-ben vonult nyugdíjba. 1953. december 17-én hunyt el Kolozsváron. Lőrinczi Ferenc egész életét a közszolgálatnak szentelte, mind egyházi, mind állami vonatkozásban. Leleplezték Lőrinczi Ferenc emléktábláját. /Szigeti László: Bürkös. Lőrinczi Ferencre emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./2010. június 1.Vásárhelyi KalligramA felvidéki Kalligram folyóirat és kiadó szerkesztőit, szerzőit látta vendégül a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat legutóbbi író-olvasó estjén, avagy Irodalmi Színpadán. A Stúdió Színházban a múlt szombat délután Grendel Lajost, Mészáros Sándort és Csehy Zoltánt fogadták a vendéglátók, kik közül Láng Zsolt beszélgetett a meghívottakkal. Mint azt moderátori bevezetőjében elmondta, ha az elmúlt húsz év magyar irodalmáról beszélünk, a Kalligram megkerülhetetlen. A lap kezdeteiről, a kiadó indulásáról elsőként Grendel Lajos szólt. – A Kalligram Kiadó megalapításának ötlete Szigeti Lászlótól származik, aki máig a kiadó igazgatója. ’91-ben alapítottuk, saját zsebből és vegyes érzelmekkel. De megpróbáltuk. Az elképzelés közös volt: olyan kiadó kívántunk lenni, amely nyitott az egész magyar irodalom felé. Amely nem egy politikai vagy esztétikai elv szerint szerveződik, hanem mindegyik stílusban megjelentet értékes és mértékadó könyveket. Ez volt az elképzelésünk a ’92 júniusában indult Kalligram folyóirattal is, amelynek 1994-ig voltam a főszerkesztője. ’96-tól a pozsonyi egyetemen tanítok, de könyveim továbbra is a Kalligramnál jelennek meg. Mészáros Sándor hozzátette: – Akkor kerültem a Kalligramhoz, amikor kifutni látszott a magyar irodalmi folyóiratok nagy évtizede. Integrálni kell a magyar irodalmat – ezt sokan mondták, de csak a Kalligram próbálta meg. Hol van a minőségi engedmény a populáris és a nívós között? – ezt nehéz eldönteni a kiadói munkában. A ’89 utáni értelmiség csalatkozott a kapitalizmusban, nem találták ki, hogy a kulturális életet hogyan lehet fenntartani. Móriczék és a Nyugat tudott magának olvasóközönséget teremteni. A mecenatúra hosszú távon nem működik, önmagában nem lehet abból megélni. És innen a sértődött magatartás is, hogy senkinek sem kell a nívós irodalom. Pedig vannak technikák, megfelelő kiadói trükkök. Például az, hogy egy vidéki város könyvtárában azok a könyvek is olvashatóak legyenek, amelyek csak egy-két embert érdekelnek. Olyan kiadót kell működtetni, amelynél sikeres könyvek és nívós könyvek egyaránt megjelennek. Ugyanakkor a könyv mint tárgy megtervezése is igen fontos. Nekünk szerencsénk van, Hrapka Tibor az egyik legjobb könyvtervező. Ami a jelenkori irodalmat illeti, az elmúlt tizenöt évben a magyar irodalom folyamatosan és bosszantóan alulteljesít. Például nem írnak könyvekről esszéket, nincsenek viták az irodalmi kánonról. Pedig ez is nagyon fontos lenne. – Három évig főszerkesztettem a Kalligramot, ennyit bírtam ki. Provokálni akartam, vitát gerjeszteni az irodalomról, alkotókról, és ez sikerült is. Az ideálom az volt, hogy egészen populáris irányba vigyem el a lapot. Radikális változást viszont hirtelen nem kívántam, így túlságosan is lefékeztem magam. Pedig az irodalomról vitákat kell gerjeszteni, nem szabad hagyni, hogy az kikerüljön a köztudatból. Például Faludy György ellentmondásosságával együtt az irodalom egyik legnagyobb propagátora volt. És halála után mintha leállt volna ez az egész. Lehet, mégis többet kellett volna ékszerészkednie a szövegeivel – zárta a felszólalók sorát Csehy Zoltán, majd a jelenlévők olvastak fel részleteket műveikből. Nagy Botond Népújság (Marosvásárhely) 2012. április 4.Enciklopédia Szabó DezsőrőlA Kolozsvári Református Kollégium az Iskola másként hetében érdekes és változatos programokat és foglalkozásokat állított össze. Az első nap egybeesett a Kollégiumi Napok megnyitójával, amelyen a középiskolás diákok érdekes előadásokat hallgathattak meg. A Kollégiumi Napokat Szathmári Papp Károlyra való emlékezés jegyében kezdtük el. A hagyományhoz hűen áhítattal kezdődött a nap. Az első előadás után Szőcs Zoltán budapesti író és irodalomkritikus, a Budapesti Szabó Dezső Társaság elnöke bemutatta az általa összeállított Szabó Dezső Enciklopédiát. Szőcs Zoltánt, a Kolozsvári Szabó Dezső Társaság hívta meg az idei Kollégiumi Napokra. Szőcs könyve Budapesten jelent meg 2011-ben, a Kairosz Kiadó gondozásában. Az író előadásában kifejtette, mennyire fontos az, hogy a diákok olvassanak. Elmondta azt is, hogy Szabó Dezsőt olvasva a diákokban kialakul a helyes magyarságtudat és az identitás. Erre nagy szüksége van minden magyar diáknak. Megtudtuk: az Enciklopédia nem helyettesíti az író műveit, illetve azok elolvasását, de fontos tájékoztatási adatbázis lehet az író munkásságának megismeréséhez. A találkozón jelen volt a Kolozsvári Szabó Dezső Társaság több tagja, illetve annak elnöke, Szigeti László mérnök. A nap folyamán szó esett a két Szabó Dezső társaság és a Kolozsvári Református Kollégium közötti kapcsolat továbbfejlesztéséről is. Farkas Melindától, a kollégium rajztanárától megtudtuk: mivel a IX. Kollégiumi Napok keretében Szathmári Pap Károly festőművész és fényképész emlékét idézik fel, ezért az Iskola másként és a kollégiumi napok keretében fotópályázatot és kiállítást hirdettek meg a diákság körében. „Pályázni lehetett különböző megadott témákban: portréval, táj- vagy látképpel, életképpel vagy népviseletet megörökítő fényképpel. A pályamunkákat március 31-ig kellett benyújtani. Közel tíz diáktól 30 alkotás érkezett be. A pályázati munkák díjazására csütörtökön kerül sor. A fotópályázat nyerteseit képzőművészeti albumokkal, könyvekkel jutalmazzák; a beküldött pályamunkákat a kollégium tornatermében lehet megtekinteni – magyarázta a rajztanár. SZ. Á. Szabadság (Kolozsvár) 2012. május 29.Hozzászólás egy recenzióhozA Korunk folyóirat 2011. novemberi számában Kántor Lajos irodalomtörténész közöl elemzést Pomogáts Béla akadémikus Magyar Irodalom Erdélyben című nagyméretű vállalkozásáról (I–III. Kötet, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008–2011). Mivel a fenti kiadványnak nincs levelezői rovata és úgy tűnik, hogy a szerkesztőség nem közöl hozzászólásokat a megjelent írások kapcsán, ezúton szeretném véleményemet kifejezni a recenzió egyik részére vonatkozólag. Irodalomtörténet és életforma című írásában (24-28. old) a szerző megemlíti, hogy „Kritika tárgyává a leginkább azt tudja tenni az ember, amit személyesen élt meg” (27. oldal). Az 1945-től 1968-ig, illetve az 1989-ig ívelő korszak vonatkozásában szól több, a Bolyai, majd Babeş-Bolyai Tudományegyetem kiemelkedő személyiségéről, oktatójáról (Balogh Edgár, Szabédi László, Jordáky Lajos, Sőni Pál), megjegyezvén: „Ha valaki, hát Szabédi László volt az, aki nevelőnek mondható, mellette pedig Antal Árpád – aki az utókortól többet érdemel”(28. oldal). Valóban, ez utóbbi – egykori tanszékvezető professzor – a Pomogáts-mű II. kötetének 128.oldalán összesen nyolc és fél sornyi méltatású. De nem marad el sokkal e tekintetben Szigeti József (Máriagyüd–Baranya megye, 1912. május 22. – Kolozsvár, 1986. június 21.) – szintén egykori tanszékvezető professzor, a régi magyar irodalom történetének elismert kutatója – sem, akinek ugyanott, egy oldallal előbb 13 és fél sor jutott életpályájának, tevékenységének bemutatására (127. oldal). Éppen ez az a tény, amit hiányolok a recenzióból, vagyis azt, hogy nem említi meg Szigeti József nevét is, mint aki véleményem szerint szintén többet érdemelne az utókortól (mind irodalomtörténészi, mind oktatói-nevelői minőségben is). Annál is inkább, mivel maga K. L. mondja a Pomogáts-műről: „Valószínűleg még évtizedekig nélkülözhetetlen kézikönyv lesz..., kiegészítője a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon régebben megjelent (négy) kötetének” (28. oldal). Itt fejthető ki az a tény, hogy amíg Magyar Irodalom Erdélyben című II. és III. kötetében szereplő személyiségek többsége (köztük a két említett professzor volt munkatársai) esetében részletes életpálya és tevékenység, sőt műveik elemzése – sok esetben oldalakon keresztül – is megtalálható, vagy műveik felsorolása szinte napjainkig terjed, addig Szigeti József és Antal Árpád pár soros méltatása egy amolyan mellékfejezet keretében (Folytonosság és tájékozódás cím alatt – II. kötet, 126–130. oldal) található (középiskolai tanárok, tudományos kutatók, újságírók, szerkesztők, múzeumigazgatók társaságában – szintén rövid méltatásokkal – a sort Hajdu Győző zárja – e megjegyzés nem jelenti mindezen személyiségek életművének alábecsülését). Ugyanakkor a két professzor műveinek felsorolása csak 1970-ig, illetve 1973-ig tart, életpályáik mindössze egy-egy mondatba sűrítettek, és utalás sem történik több évtizedes oktatói-nevelői tevékenységükre. Annál is furcsábbnak tartom Szigeti József nevének elhallgatását az említett recenzióból, mivel az elemzett mű III. kötetének a kolozsvári magyar főkonzulátuson 2011. június 23-án tartott bemutatója alkalmával – e sorok írójának a fentiek szellemében tett felvetésére – maga a szerző jelentette ki szó szerint: „Szigeti József többet érdemel”, és hogy ő „ismerte Szigeti Józsefet”, majd négyszemközt váltott pár szó keretében ígéretet tett „a probléma megoldására”. Mindezeket hallhatta a népes – irodalmárokból, filológusokból, közéleti személyiségekből álló – közönség is. Ugyanakkor elhangzott, hogy alulírott mintegy 20 oldalas – Szigeti József életpályáját és munkásságát részletesen taglaló – beadványt juttatott el ez ügyben a Pallas Kiadó vezetőségéhez, még 2011 márciusa elején, Pomogáts akadémikushoz való időben történő elküldés reményében. Ami e sorok íróját a Magyar Irodalom Erdélyben című műre vonatkozó fentebb említett beadványának megírására késztette – ezen írás keretében megfogalmazottak mellett – az a tény is, hogy Szigeti József életrajzi adatai is tévesen feltüntetettek, márpedig ez megengedhetetlen egy ilyenszerű kézikönyv-lexikon esetében. Magyarázatul csak az információhiány szolgálhat, ugyanis a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon V/1. kötete (S-Sz betűk) majdnem egyidőben jelent meg a Pomogáts-művel, valamint az a megállapítás Kántor Lajos és Láng Gusztáv irodalomtörténeti kötetéből (Bukarest, 1971), miszerint „... szembetűnő, hogy a régi irodalomnak alig akad kutatója...” (54. oldal), de ugyanonnan kiderül, hogy „tudományos rangút úgyszólván egyedül Szigeti József alkotott e területen”. Ennek dacára Pomogáts akadémikus művében a néhai professzor – aki végeredményben címzetes egyetemi tanár, Jancsó Elemér után 1972–1977 között, tehát nyugdíjazásáig a kolozsvári egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszékének vezetője, a régi magyar irodalom (összeségének, de főként Balassi, Mikes és Apáczai műveinek) szakavatott és elismert kutatója volt – egész tevékenységének bemutatása a szócikk keretében Balassival és a kuruc kori költészettel foglalkozó munkásságára, valamint tanulmánykötetére korlátozódik, minden részletezés nélkül. Szó sem esik Mikes Kelemen, illetve Apáczai Csere János tevékenységére vonatkozó kutatásairól, tanulmányairól, úgyszintén A régi magyar irodalom története című szintézistankönyvéről. Habár a II. kötet más fejezeteiben is található utalás Szigeti József tevékenységére, így például a 91. oldalon (tankönyvet helyettesítő irodalomtörténeti sokszorosított jegyzete már a Bolyai Egyetem időszakában), 98. oldalon (összefoglaló jellegű munkája a felsőfokú irodalomoktatás segédkönyveként – A régi magyar irodalom története, l971), 102. oldalon (értékes kutatási eredménye a Balassi-komédiával kapcsolatban, habár itt nem lehetne csak erre szorítkozni, mert ő nemcsak ezzel, hanem a régi magyar irodalom összeségével foglalkozott), 108. oldalon (Jancsó Elemér fontosabb tanulmányainak közreadása Réthy Andorral együtt), 433. oldalon (tanulmány és bevezető Mikes Kelemenről, egyéb szakmai és népszerűsítő cikkek, adatközlések és irodalomelméleti írások – Jancsó Elemér írása 1958-ból a Dokumentumok c. részben), 442. oldalon (tanulmányok és bevezetők Mikes Kelemenről – 1963, Apáczai Csere Jánosról stb a Haladó hagyományaink-sorozatban – szintén Jancsó Elemér írása 1963-ból a Dokumentumok c. részben), 458. oldalon (mint egyike a legértékesebb irodalomtörténeti tanulmányok szerzőinek – Czine Mihály értékelése 1965-ből a Dokumentumok c. részben), 534. oldalon (felsorolva a romániai magyar tudósok és irodalomkritikusok között – szintén Czine Mihály értékelése 1970-ből a Dokumentumok c. részben), 545. oldalon (megemlítve a szellemi hagyományok legérdemesebb feldolgozói között – Illyés Elemér írása 1972-ből szintén a Dokumentumok c. részben), illetve a III. kötetben: a 103. oldalon (az ötvenes évek végén felvirágzott összehasonlító irodalomtörténet-írás kapcsán), 174. oldalon (a Fehér-könyvek bevezető tanulmányait író szerzők között), 499. oldalon (mint a régi irodalom hivatott előadója a kolozsvári egyetemen – Gaal György értékelése), 500. oldalon (mint egyetlen magyar irodalmi doktorátusirányító a kolozsvári egyetemen az 1980-as évek elején – Gaal György értékelése), mindezek azonban nem ellensúlyozhatják a 127. oldalon található összefoglaló szócikk tartalmának méltánytalan szűkösségét, szegénységét. Ugyanakkor feltehető az a kérdés, vajon a fenti – anyaországi és erdélyi magyar irodalomtörténész-szaktekintélyek által tett – megállapítások Szigeti József tevékenységére vonatkozólag, valamint egyes műveinek elemzése miért nem találhatók meg a fő szócikkben. Annál is inkább, mivel a Béládi Miklós szerkesztésében megjelent A Magyar irodalom története 1945–1975, IV. kötet, A határon túli magyar irodalom (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982) c. kiadvány objektíven megállapítja: „Az egyetemi oktatásban megszülettek egy-egy korszak áttekintései: Jancsó Elemér adatközlései és összefoglaló tanulmányai a felvilágosodás korából, Szigeti József régi magyar irodalmi tanulmányai, Antal Árpád reformkori kutatásai, Csehi Gyula munkásirodalmi és irodalomelméleti könyvei a maguk területén jelentős tudományos teljesítmények” (181. old). Hozzászólásom az említett recenzióhoz azzal az egyedüli céllal íródott, hogy megpróbáljon hozzájárulni a Szigeti József irodalomtörténész életművével kapcsolatos – szerintem méltánytalanul szűkszavú, egy lexikonszerű könyvben alkotott – kép javításához, annak a valóságot minél hívebben tükröző és méltó bemutatásához (ahogy ez máskülönben a kötetben szereplő hasonló személyiségek esetében részletesen megtörténik) – most, születésének centenáriuma alkalmával. Merem remélni, hogy ehhez – tavaly júniusi ígérete szerint – maga Pomogáts Béla akadémikus is segítséget fog nyújtani idézett művének következő kötetében. Szigeti László. Krónika (Kolozsvár) 2013. június 14.Skultéty-ügy: tiltakoznak az erdélyi magyarokSem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), sem az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Arad megyei vezetői nem értenek egyet Skultéty László hamvainak az elszállításával. Bognár Levente, Arad alpolgármestere, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke az MTI-nek nyilatkozva sajnálatosnak tartotta, hogy mind a polgármesteri hivatalt, mind a magyar közösséget, mind az RMDSZ-t megkerülték a kihantolás ügyében. "Skultéty László aradi örökség, ha eddig itt pihent, továbbra is itt maradhatott volna" - jelentette ki Bognár Levente. Az RMDSZ elnöki tisztségét is betöltő politikus az MTI kérdésére elismerte, hogy nem hivatalos úton értesült a küszöbön álló kihantolásról, és jelezte is, hogy nem ért vele egyet. Arra számított azonban, hogy a polgármesteri hivatalt hivatalosan is megkeresik. Hivatalos megkeresés viszont nem történt. "Tiltakozni fogunk valamilyen formában a hamvak elszállítása ellen" - jelentette ki az alpolgármester, aki azt is megjegyezte, hogy az aradi magyarság identitástudatát elsősorban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúinak a kultusza határozza meg. Az öreg huszár sírját csak a történelem iránt érdeklődő aradiak tartották számon - mondta. "Azt kellene tisztázni, hogy Skultéty László milyen nemzetiségűnek tartotta magát" - mondta el az MTI-nek az ügyre reagálva Burián Sándor, az EMNP Arad megyei szervezetének az elnöke. "A közös történelmünket egyik népnek sem kellene kisajátítania. Sem a szlovákoknak, sem a románoknak, de még a magyaroknak sem. Meg kellene alakítani azokat a történészi vegyes bizottságokat, amelyek két- vagy háromoldalú tárgyalásokon tisztáznák a vitatott kérdéseket" - tette hozzá az EMNP Arad megyei elnöke. Az újaradi Skultéty-sír kihantolására reagálva csütörtökön Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár felszólította a szlovák felet, azonnal fejezze be "a történelemhamisító, kegyelet- és jogsértő" magatartást, Skultéty László huszár zászlótartó hamvait pedig szállíttassa vissza eredeti helyére, Újaradra. Skultéty László 1738. június 27-én született a Trencsén vármegyei Hegyesmajtényban (jelenleg Mojtín, Szlovákia), amely közigazgatásilag a közeli Pruzsinához (későbbi magyar neve Barossfalva) tartozott. A tűzkeresztségen 18 évesen, egy 1756-57. évi hadjáratban esett át, amelynek során a magyar huszárok Hadik András huszárezredes vezetésével elfoglalták és megsarcolták Berlint. Innen kezdve végigharcolta a Habsburg Birodalom valamennyi háborúját, küzdött franciák, törökök, olaszok, poroszok és oroszok ellen, összesen 22 hadjáratban vett részt. Többször megsebesült, hősiessége miatt 1790-ben strázsamesterré léptették elő és kinevezték az ezred zászlótartójává. Skultéty Lászlót 1831-ben, 94 éves korában – 81 éves katonai szolgálat után – szerelték le, amikor már nem tudta megülni a lovát. Végig ugyanabban az ezredben szolgált, amelyet közben más-más néven hívtak. A leszerelésekor Aradon állomásozó ezrede a város gondjaira bízta az agg huszárt. Sajnos csak mindössze néhány hónapig örülhetett az „obsitnak”. Valószínűleg nem bírta a tétlenséget, mert még azon évben, 1831. augusztus 19-én meghalt. Életét a katonaságnak szentelte, nem nősült meg, gyermekei nem születtek. Sírja az új-aradi temetőben van. Első síremlékét még volt parancsnoka állíttatta neki, ezt a cserélte fel a város 1898-ban egy díszesebb obeliszkkel. Arad kiemelt fontosságú síremlékét hantolták ki Arad kiemelt fontosságú síremlékei egyikének tekintette Skultéty László huszár obeliszkjét Ujj János aradi helytörténész, aki a Séták aradi temetőkben, emlékhelyeken című, 2009-ben írt könyvében a Skultéty-sírt is bemutatta. Ujj János elmondta, hogy Skultéty László első síremlékét az 1831-ben elhunyt huszár zászlótartó egykori parancsnoka, Gróf Esterházy Vince ezredes állíttatta. Ezt a síremléket cserélték ki az újaradi magyarok a hadsereg támogatásával 1898-ban a ma is látható obeliszkre. Ujj János hozzátette, hogy a legidősebb huszárnak nem alakult ki kultusza Aradon, de a sírt gondozták. Hozzátette, maga is az újaradi római katolikus templomba jár misére vasárnaponként, és a plébánostól értesült a készülő kihantolásról. A helytörténész szerint az anyakönyv nélkül nem lehet biztosan meghatározni, hogy Skultéty László magyar vagy szlovák nemzetiségű volt. Figyelemre méltónak tartotta azonban, hogy bár az osztrák Coburg huszárezrednek volt a strázsamestere majd zászlóvivője, már az első síremlékére mind a nevét, mind a feliratokat magyarul írták. "Ez azt valószínűsíti, hogy magyarnak tartották, és ő is magyarnak tartotta magát" - jelentette ki Ujj János aradi helytörténész. Szülőfaluja indítványozta a sír kihantolását Szülőfaluja, a szlovákiai Hegyesmajtény (Mojtín) indítványozta Skultéty László huszár földi maradványainak kihantolását a zászlótartó Újaradon lévő sírjából - közölte az MTI-vel Eva Gábrisová, a szlovákiai település polgármestere pénteken. "Az idén lesz 150 éve, hogy elkészült községünk temploma, amelynek megépítéséhez életfogytig tartó járulékának felajánlásával a település híres szülötte, Skultéty László is hozzájárult, újratemetésével az ő emléke előtt akartunk tisztelegni" - mondta az ügy kapcsán Eva Gábrisová. Hozzátette: a huszár maradványainak Szlovákiába szállítását ő kezdeményezte, s annak kivitelezéséhez a szlovák védelmi minisztérium, valamint az ország romániai nagykövetsége nyújtott segítséget. Az újaradi sír felnyitására május 21-én került sor, az eseményen Szlovákia bukaresti nagykövete is részt vett - emelte ki Eva Gábrisová, aki saját elmondása szerint maga is jelen volt az eseményen. Mint hozzátette: a tervek szerint Skultéty László újratemetésére június 27-én, ünnepélyes szertartás keretében kerül sor Hegyesmajtényban. Lattmann Tamás nemzetközi jogász szerint Skultéty László huszár földi maradványainak a romániai újaradi temetőből történő kihantolása és szlovákiai szülőfalujába szállítása felveti a jogszerűség kérdését mind a román, mind pedig a szlovák fél részéről, mert azt nem előzte meg Magyarországgal állami szintű konzultáció. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa az MTI-nek pénteken adott nyilatkozatában azt mondta, hogy az egyeztetés elmaradása a két alapszerződés szellemét és a szövegét is sértheti. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az alapszerződések értelmében állami szinten kellett volna konzultálni, ahogy minden más, "az egymás ügyeit érintő kérdésben". Utalt arra, hogy a szerződések értelmében a felek a másik félhez tartozó katonai, kulturális és egyéb emlékhelyeket meg kell hogy őrizzék. Véleménye szerint akkor is felvethető lenne a jogsértés, ha a szlovákok esetleg bizonyítani tudnák Skultéty László szlovák származását. Ez az eset sem jelentene ugyanis mentességet az alól, hogy az "emlékezetben és papíron" ez egy magyar kulturális emlékhely - fűzte hozzá. MKP: felháborító a történelemhamisítás Felháborodását és tiltakozását fejezte ki a felvidéki Magyar Közösség Pártja (MKP) Skultéty László magyar huszár újaradi temetőben lévő sírjának kihantolása és a zászlóvivő földi maradványainak Szlovákiába szállítása kapcsán. Az MKP felháborítónak és érzéketlen történelemhamisító cselekedetnek tartja, és tiltakozik az ellen, hogy a szlovák hatóságok közreműködésével felnyitották Skultéty László újaradi sírját és földi maradványait Szlovákiába szállították - mondta az MTI-nek az ügy kapcsán Szigeti László, a felvidéki magyar párt országos tanácsának elnöke pénteken. Szigeti László az eset kapcsán rámutatott: az exhumálás, amely a magyar fél megkérdezése nélkül történt, és kérdéses, hogy annak során betartották-e a vonatkozó jogszabályokat, egyértelműen kegyeletsértésnek minősül. Rámutatott: az utóbbi időben sajnos elszaporodtak a mostanihoz hasonló, történelemhamisításra épülő cselekmények. Az ilyen "történelemhamisító megnyilvánulások nem szolgálják sem a magyar-román, sem pedig a magyar-szlovák kapcsolatok javulását" - hangsúlyozta az MKP politikusa, hozzátéve: felszólítják az ügyben érintett szlovák hivatalos szerveket, adjanak magyarázatot a történtekre, és haladéktalanul szállítsák vissza a magyar katona maradványait azok eredeti nyugvóhelyére, Újaradra. Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2013. június 17.Skultéty-ügy: sok a kérdőjelSkultéty László földi maradványainak Szlovákiába szállítását a szlovák és a román hatóságok együttesen intézték – értesült pénteken az MTI, a romániai magyar közösség szervezetei pedig sajnálatosnak tartják, hogy megkerülték őket a kihantolás ügyében. Szlovákia bukaresti nagykövete és Arad megye alprefektusa is részt vett május 21-én az újaradi temetőben Skultéty László huszár hamvainak a kihantolásán – nyilatkozta az MTI-nek Dirschl Mathes, a temetőt fenntartó római katolikus plébánia lelkésze. Elmondta: jelen volt a román hadsereg egy temesvári tábornoka, az Arad megyei szlovák többségű Nagylak város polgármestere és alpolgármestere, valamint a rendőrség egy képviselője. A plébános úgy emlékezett: az aradi polgármesteri hivatal részéről keresték meg a kihantolás ügyében, a polgármesteri hivatal pedig Szlovákia bukaresti nagykövetsége kérésére járt el. A temesvári római katolikus püspökség szóvivője az MTI érdeklődésére elmondta, a szlovák nagykövetség hivatalos kérésére járultak hozzá a néhai huszár hamvainak a kihantolásához. Az Arad megyei prefektusi hivatal szóvivője az MTI-nek megerősítette, hogy Szlovákia bukaresti nagykövetségének a felkérése nyomán több más hivatal vezetőjével együtt Radu Stoian alprefektus is részt vett a kihantoláson. Szülőfaluja, a szlovákiai Hegyesmajtény (Mojtín) indítványozta Skultéty László földi maradványainak kihantolását a zászlótartó Újaradon lévő sírjából – közölte az MTI-vel Eva Gábrisová, a szlovákiai település polgármestere pénteken. Ellentmondásos információk Miloslav Caplovic, a Szlovák Hadtörténeti Intézet (VHÚ) igazgatója az MTI-nek elmondta: az átszállítás előzménye az volt, hogy Újarad római katolikus plébánosa megkereste a magyar huszár szülőfalujának a plébánosát, akit arról tájékoztatott: temetőjükben található Skultéty László sírja, amely után senki sem fizet illetéket. Ennek alapján, a VHÚ közlése szerint, az újaradi plébános a huszár földi maradványainak átszállítását javasolta Hegyesmajtényba, mivel ha az nem történne meg, akkor a huszár sírjára felszámolás várna. Ennek ellentmond azonban a már idézett Dirschl Mathes nyilatkozata, aki szerint a huszársír fekete márvány obeliszkje műemléknek minősül, de azt nem bántották a kihantolás során. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: a temetőben tízévente kell megváltani a sírokat, de ez a szabály nem vonatkozik a műemléksírokra, így Skultéty László sírjára sem. Az obeliszk ezután is ottmarad a temetőben. „Skultéty László aradi örökség” Sem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), sem az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Arad megyei vezetői nem értenek egyet Skultéty László hamvainak az elszállításával. Bognár Levente, Arad alpolgármestere, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke az MTI-nek nyilatkozva sajnálatosnak tartotta, hogy mind a polgármesteri hivatalt, mind a magyar közösséget, mind az RMDSZ-t megkerülték a kihantolás ügyében. „Skultéty László aradi örökség” – jelentette ki Bognár Levente. Az MTI kérdésére elismerte, hogy nem hivatalos úton értesült a küszöbön álló kihantolásról, és jelezte is, hogy nem ért vele egyet. Hivatalos megkeresés viszont nem történt. „Azt kellene tisztázni, hogy Skultéty László milyen nemzetiségűnek tartotta magát” – mondta el az MTI-nek az ügyre reagálva Burián Sándor, az EMNP Arad megyei szervezetének az elnöke. Szerinte meg kellene alakítani azokat a történészi vegyes bizottságokat, amelyek két- vagy háromoldalú tárgyalásokon tisztáznák a vitatott kérdéseket. A szlovák fél mindenesetre határozottan vallja, hogy az egykori huszár nem lehetett magyar. Miloslav Caplovic, a Szlovák Hadtörténeti Intézet igazgatója szerint számtalan archív hadtörténeti anyag bizonyítja: mivel Skultéty László a Hadik-ezred átszervezését követően a Habsburg-hadsereg katonája volt, nem lehetett a magyar hadsereg huszárja. Ujj János aradi helytörténész szerint az anyakönyv nélkül nem lehet biztosan meghatározni, hogy Skultéty László magyar vagy szlovák nemzetiségű volt-e. Figyelemre méltónak tartotta azonban, hogy bár az osztrák Coburg huszárezrednek volt a strázsamestere, majd zászlóvivője, már az első síremlékére mind a nevét, mind a feliratokat magyarul írták. „Ez azt valószínűsíti, hogy magyarnak tartották, és ő is magyarnak tartotta magát” – jelentette ki Ujj János. Kegyeletsértő akció A felvidéki Magyar Közösség Pártja (MKP) felháborítónak és érzéketlen történelemhamisító cselekedetnek tartja, és tiltakozik az ellen, hogy a szlovák hatóságok közreműködésével felnyitották Skultéty László újaradi sírját és földi maradványait Szlovákiába szállították – mondta az MTI-nek Szigeti László, a felvidéki magyar párt országos tanácsának elnöke pénteken. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár csütörtökön kiadott sajtóközleményében leszögezte: eddig „senkiben nem merült fel, hogy Skultéty László ne magyar lett volna”. Ezért értetlenségüknek adtak hangot, hogy a szlovák és a román hatóságoknak „miért kellett ilyen hirtelen, nagy titokban elrabolni az ő földi maradványait”. Felszólították a szlovák felet, haladéktalanul szüntesse be „a magyar fél rovására elkövetett történelemhamisítási kísérleteket”, Skultéty László hamvait pedig szállíttassa vissza eredeti helyére, Újaradra. Semjén Zsolt és Répás Zsuzsanna úgy vélik, ha a szlovákok a történelmi tényekkel nem voltak is tisztában, figyelmeztethette volna őket a síremlék kizárólag magyar nyelvű felirata. Mivel egy magyar huszárnak állított műemlékről van szó, minden ezzel kapcsolatos történésről, illetve szándékról mind a szlovák, mind a román hatóságoknak értesíteniük kellett volna a magyar felet, amit nem tettek meg. A kegyeletsértő akcióra a magyar fél teljes kizárásával került sor – hívták fel a figyelmet. A HM is reagált A magyar Honvédelmi Minisztérium (HM) pénteken az MTI érdeklődésére közölte: mivel a magyar feliratú síremlék nem hadisírnak, hanem emlékhelynek minősül, így a Magyarország és Románia közötti érvényben lévő hadisírok tiszteletben tartásáról szóló megállapodást nem sértette meg a román fél. Az erdélyi (partiumi) magyarság kultúráját és történelmét őrző emlékhelyről van szó, amelynek megőrzésével, védelmével kapcsolatos rendelkezéseket a két ország által 1996-ban aláírt alapszerződés tartalmaz – közölte a tárca, amely szerint az alapszerződés esetleges megsértésének elbírálása nem ennek a minisztériumnak a kompetenciája. MTI Erdély.ma 2014. június 3.SAJÁT ÉLET?Auto és Nómia Aki találkozott „1989” etnikumok fölötti egyetemességével, annak be kell látnia, hogy az autonómia harcosa lefelé licitál. Téves út. Nem „jófelé” vezet. Sőt, egyáltalán nem „vezet”. Aki autonómiát kér, falak építésébe kezd. És azt is tudjuk, hogy a falak, turris ululans odacsalogatják azokat, akik faltörő kosokkal kószálnak erre meg arra a nagyvilágban. Az autonómia fétise kiszolgáltatottá tesz, jóllehet a kiszolgáltatottság ellen kellene hatnia. A közösségi igények kielégítésére szüntelenül ügyködő csoportok jönnek létre, hozzáértésük garanciája a fétis mértéke. A tömegeket az igazságszolgáltatás érdekli, és nem az igazság. Márpedig az az igazság, hogy az „erdélyi” „magyar” „autonómia” semmit nem mond az erdélyi magyar emberről. Egy közösség tagjai akkor válnak a közösség hordozóivá, ha tükrözik (vagyis részesei mindannak), amitől különböznek. Ha azt hallom: ír (mármint irish), James Joyce jut eszembe. Ha azt hallom: ausztriai szlovén, rögtön Peter Handkéra gondolok, ha bánáti sváb: Herta Müllerre, ha szlovákiai magyar: Szigeti Lászlóra, ha katalán: Picassóra. Az izlandiak: Sjón, a minnesotai indiánok: Jim Northrup. Olyanok jutnak eszembe, akik az egyetemes igazsággal mérték magukat. Alattunk a dübörgő föld, halottak állandó csatározásával, fölöttünk az ég, végtelen titkaival. „1989” az ég felé nyitott utat. Nem csupán a múlttal, hanem a jövő negatív képződményeivel is szakított. Azt is le tudta győzni, ami akkor még nem is létezett. Nem az időből való kitiltásával, hanem ellenkezőleg: a korlátozás és előjogok nélküli befogadás eszméjével. Aki emlékezik azokra a napokra, megrémül a közösségi autonómia harcosainak avíttas fogalmaitól. Elgondolkozik. Mit hoz magával a nyílt tér közösségi térként való kisajátítása? Mi a következménye a törvény semlegességéről való lemondásnak (amikor a törvény nem átlátszó konstrukció, hanem egy bizonyos közösséget kiszolgáló gépezet)? És főképp mi a veszélye annak, ha az autonómia létrejöttéhez igazolni kell, ki a tagja az autonómiára kijelölt közösségnek? „Sajátélet”, „sajáthalál” smafu. Egy ember szubjektív mélységeit nem lehet a politikai retorika alakzataival megjeleníteni. Az erdélyi magyar autonómia azért nem mond semmit az erdélyi magyar emberről, mert meg kell határoznia, ki az erdélyi magyar ember. Efféle szelektálásra komoly tapasztalatok vannak itt. Mint ahogy arra is van sötét előkép, hogy amikor a szomszéd háza ég, mi gyorsan kenyerünkre karikázzuk a hagymát, és feltűzzük a kihegyezett mogyoróvesszőre a szalonnadarabot… Forgandó dicsőségét mindegyik autonómia a másik lejáratására alapozza. Kik mondják meg, hogy miként azonosítható a közösségi igények alanya? Majd kiszáll valaki Homoródalmásra, rám próbálja az Etalon Székely Harisnyát, és ha feszül vagy lötyög, mehetek vissza a szikes alföldre? Vagy jön László atya, és elő kell vennem a keresztlevelemet? (Apámat is vonakodott a szatmári eklézsia eltemetni, mert nem oda tartozott. Pedig egy halott ember igazán egyetemes.) Egyetemes szingularitásnak nevezhetjük azt a halmazt, amely az összes halmazban közös. Ennek is van itt régről ismert hagyománya. Kós Károly százéves „erdélyi gondolata” oda konkludál, hogy az Erdélyben élő emberek, a szomszédaik partikularitásának elismerésében az egyetemességet élték meg. „…a három együtt élő kultúra tudattalanul állandó és soha egészen meg nem szűnő törekvése volt, hogy faji természetének megtartásával olyan közösségeket vegyen magára, melyek különvalóságaik ellenére is erdélyivé tegyék.” Amikor Kós Károly ezt megírta, még 70 év volt 1989-ig. Amit ő egyetemes szingularitásként megnevez, a közös Erdély, még túlságosan magán viselte a különbözést; a három együtt élő kultúra túlságosan bezárkózott saját magába. Azok a történelmi események, amelyek onnan kiránthatták volna őket, a földről és a föld alatt egymással hadakozó halottakról szóltak. Az égi „1989” viszont jól beillik Kós gondolatkísérletébe. „1989” a maga káprázatos egyetemességével kiszakította „alanyait” az ideológiai, etnikai, kulturális, földrajzi, gazdasági zártságból. Az egyetemesség követelményei között egy sincs, amely ne volna hasznosítható emberek és népek összességében. Láng Zsolt. Transindex.ro lapozás: 1-30 | 31-32
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
